őszintén szólva az, hogy azóta beszéltem vele (nem tudom milyen néven említsem, leginkább a Seggfej illik hozzá amióta szakítottunk) világított rá, elég sokmindenre. arra például, hogy tényleg nincs rá szükségem a jelenlegi formájában. szóval igen, beszéltem seggfejjel. én indítványoztam a dolgot, azzal, hogy amennyiben leszar, akkor semmi értelme, de én tudhattam volna előre is, hogy leszar, hiszen le is szart, nem tudom mit akartam ezzel az egésszel, legszivesebben lebasznék magamnak egy péklapát pofont már az ötletért is, mert mi a fasznak csinálok én ilyen felesleges dolgokat? mert nem mondhatnám, hogy túl romantikus lélek volnék... dehát mindegy, igazából egy haszna volt az egésznek, megtudtam mivel foglalkozik. valahol szerintem erre voltam kivácsi végig, azt valahogy tudtam, hogy a barátságáért könyörögni értelmetlen és túl szentimentális az én gyomromnak, főleg ha az illető nem kér belőlem. kicsit keserű valahol, valahol meg nagyonis szórakoztató az egész. keserű, mert az alapján amit mondott.. igazából csak méginkább nőtt az öngyűlöletem. ugye elmondta, hogy egyetemre jár, tetszik neki, satöbbi... velem mi lett? nem hogy nincs semmi jó, de folyamatosan csak a szar. a fotós szak egy elbaszott, nyomás alatt hozott döntés volt, és nem volt semmi értelme, az orbitális hátránya pedig az, hogy nem hagyhatom ott júniusig. csúcs. nem is vagyok ott kb, igazából semmit sem tudok megcsinálni, mert nem is tudom hogy kell, és a stílusuk még számomra is undorító, pedig én egyébként egy elég nyers ember vagyok. nem is akarok ezzel foglalkozni, meg nem is érdekel ez az egész. és igazából rohadtul nem visz előre, mert (nem tudom hogy van máshol) itt egyáltalán nem kell, hogy iskolázott légy ahhoz, hogy fotós légy. ismerősök kellenének, de ugye minek a fotós? manapság? ¨könyörgöm... én nem igazán tűröm, ha az emberek úgy beszélnek velem, mint egy mentálisan sérült egyénnel. bár szerintem ezt a hangnemet ők sem érdemlik meg. amióta végeztem azzal a szokással, hogy elviselem, és leszarom, azóta nagyon nehezen tudom feldolgozni azt, ha nem áll módomban ilyenkor visszavágni, márpedig a tanárodnak visszavágni, nem túl szerencsés. viszont a pozitívum az, hogy jövőre már nem fogok oda járni, tehát mostmár mindegy.. lebaszhatom mi a szerencsés és mi nem. habár kirúghatnak, de nem érdekel... pedig kéne, hiszen a hivataô, meg khm. de leszarom. nem tudom miért van ez, de fiatalabb koromban még sokkal jobban tűrtem a sok szart, de az más volt. pl volt egy tanárnőm, akinek a tantárgya semennyire nem izgatott és nem is volt fontos az érettségim szempontjából, így ha beszólt, megvédtem magam, visszaszóltam. ennyi. a többi problémám meg más jellegű volt, osztálytársak, intrikák, ilyeneket könnyen a helyre lehet rakni. igaz, hogy nekem is évekbe telt, de az más volt. nem folyásolta be ilyen szinten az életemet, akadt egy-két jóbárát és rájuk koncetráltam, plusz az iskolai teljesítményem sem volt olyan gáz. nem voltam jeles tanuló, de nem is a leghülyébb a tanáraim meg nagyrészt észre sem vettek, mindegy volt. volt kapcsolatom is, mindennek ellenére, az egész más volt. gyerekkoromban még voltak a tanáraimnak undorító megjegyzései, de az más volt... valahogy nem tudom.. akkor az volt bennem, hogy ezt most MUSZÁJ, meg kell csinálni. ugyanígy az érettségivel. motivált valami. de most nincs semmi, ami motiválna. maga az, hogy fotós legyek, nem motivál, semmi kedvem hozzá. szerettem fotózni és most is szivesen lövök egy-két képet, de az más. nem olyan, hogy felpakoltan megyek eg ymodellen... az egész... más. ettől az ipari dologtól undorodom... és nem izgat, pláne nem úgy, hogy tudom, hogy nem kell hozzá ez a kínlódás, akkor én mi a faszért kínlódom vele? ha olyan nagyon akarnám, már rég fotós lennék, és keresnék is vele. de nem akarom, soha nem is akartam és sosem akartam technikailag jó képeket csinálni. szóval nincs semmi motiváció...miért maradnék? ha mondjuk lenne valami szar melóm, amit gyűlölnék, harcolnék érte, ugyanúgy mint minden rosszért eddig. mert motiválna, h lesz egy kis éhbérem (ha más nem is) és legalább JÁROK valahova... nem úgy mint most. persze lakhattam volna én a fővárosban is, csak 1. ygyűlölöm, 2. kibaszott drága lenne... szal ennyi. és akkor, hogy visszakanyarodjak, velem ellentétben ő? nos ő élvezi azt, amit csinál. szereti, amit tanul. meg jól van. valahol irigylem talán, vagy inkább utálom a tudatát annak, hogy ilyen felejthető vagyok. másrészt viszont nem szeretnék olyan lenni, mint ő, épp ez a vicces része. nagy hanggal szónokolt, mennyire g¨yűlöli az iskolát. ezután röhögött mindegy egyetemistán. erre mi lett belőle? egy iskoláját szerfelett imádó egyetemista. mint egy rossz vicc, vagy inkább rossz rémálom. kicsit olyan, mint amikor a legszűziesebb osztálytársnőd az általánosból átesve a középiskola küszöbén a legnagyobb ribanccá válik. olyan valótlannak tűnik és valójában mégis ezek a dolgok a legvalósabbak az életben, mivel mindig ez van. de itt jön a kontraszt. az hogy bár én lennék olyan helyzetben.. vegyük alapul, hogy én vagyok az az ember, akit mindenki elfelejt és akiről mindenki tudja, hogy sosem lesz belőle semmi. a végén meg egy híres emberré válnék, és még post mortem is lennének rajongóim. csak valahogy úgy érzem, ez sosem lesz így, viszont, lehet, hogy röhelyes, de én mindig erre vágytam. pedig amúgy nem tudnám kezelni a hírnevet, mert az idegeimre menne. talán már azzal is beérném, ha halálom után nagy lennék. nem mintha addigra nem lenne teljesen mindegy. viszont a tény az, hogy rohadtul hiányoznak a gimis napjaim. sosem hittem volna, mert ezt a részét valahogy sosem gondoltam végig. mindig csak az járt a fejemben, hogy milyen csodás is lesz, ha ezeket az idióta pinákat (egy-két konkrét ember aki szivesen szivta  a vérem ugye) soha többé nem látom. az eszembe sem jutott, hogy esetleg milyen jó is csak úgy megismerkedni valakivel az utcán? hm.. mert azóta, hogy nem látnak, nem tudják, hogy létezem, és ha nem tudják, egyedül gebedek meg, valószínűleg hamarabb, mint ahogy azt elképzeltem. a seggfej is egy buszon "szeretett belém" könyörgöm!!! de nem is ez a fő ok, egyszerűen csak nem tudok elszakadni a napi sokórás várakozástól, hóbaszarbafagyba, meg attól hogy lássak embereket. igaz, hogy kéne egy bajtárs, úgymond... de valahogy nem érzem úgy, hogy bárkivel is tudna ez úgy működni, ahogy régen seggfejjel. előtte se ment, és azóta sem alakul úgy, mert senkiť nem bírok hosszú távon elviselni és külsőleg se jön be annyira senki és mindenzt nehezíti, hogy nem is látok már embereket. sosem volt szükségem sok emberre, amikor seggfejjel voltam, bőven elég volt ő. rajta kivűl volt 1-2 barátom meg netről is ugye, de ennyi. semmi több. és ez most is elég, csak hiányzik az az egy elem, ami ugye kiesett. de nem ő maga, hanem az, amilyen akkor volt, és ahogy akkor voltunk. részben úgy már nem lehet, de ha valaki hasonlóan állna a dolgokhoz, már lenne jövője, de az ilyen magukat rámerőszakoló emberektől egyszerűen égnek áll a hajam. ő más volt, meghát sokat segített rajta, hogy az elején eléggé olyan feje volt, mint az alapvető ideálom. namindegy. csak ki kellett már írnom magamból a dolgokat. seggfej személyisége teljesen eltorzult, de hát legalább boldog. bár azt hiszem így már baromira nem érdekel, hogy az-e, teljesen kiábrándultam belőle, sokáig tartott, tudom, de csak sikerült. bár igaz, hogy vagy jó fél évig eszembe se jutott... bonyolult ez. szóval az életem nagyjából megint olyan lesz, mint amilyen utoljára talán 16-17 évesen volt, bár talán még akkoris jobb volt, ami fura, ha tudjuk azt, mi minden történt. most nincsenek olyan problémáim, de annál inkább zavar, hogy senki vagyok és semmim sincs. azt hiszem felnőttem. mert már ninsc olyan helyzetem, hogy séma szerint mennek a napok és vannak lehetőségek.ha elkezdek melózni, lesz egy kis pénzem, ami semmire se lesz elég, de legalabb lesz, viszont nem lesz magán életem soha többé. de most sincs. legalábbis olyan értelemben nincs, mivel a szórakozóhelyek sose vonzottak, individuális tanfolyamon meg nehéz random ismerkedni (úgy ahogy általaban szoktam, az utcan) ha havonta egyszer mész max el otthonról és akkor is egy gecinagy városba, amit gyűlölsz és nem is tartószkodsz ott tovabb annál, amennyit feltéltenül muszáj. de nem számít, lehúzom ezt az évet aztán meglátjuk hogy alakul tovább. kétlem, hogy vége lenne, lesz még valami... egyszer. fő az optimizmus, ja...munkakeresés és ennyi. aztán történni fog, aminek kell.

ami az életemet illeti...hát az egy fos jelen pillanatban. az, hogy jelentkeztem a művészeti érettségi utáni képzésre életem legrosszabb döntése volt és nem tudom hogy másszak ki belőle. a legutóbbi sulilátogatásom óta kb annyi kedvem sincs már ezt csinálni mint amennyi eredetileg volt és valljuk be, már akkor sem volt semmi kedvem.

történet nagyvonalakban:
szóval a némber (a fényképészet tanárnőm) egy idióta picsa. az elején írtam mindenkinek mailt h találkozzunk, hogy megbeszéljük mit várnak el tőlem (mivelugye individuálisra jelentkeztem, így elvileg nem éne bejárnom) a nő válaszolt, már akkor nem volt szimpi a dolog, de nem akartam rinyálni. odamentem, megkérdeztem, hogy a portfólió, amit kért, mit takar, mi lehet kb benne és mi az ami tuti nem. erre nem válaszolt, ellenben órákat pofázott egyéb dolgokról, amiket én egyrészt nem kérdeztem, másrészt meg tök felesleges volt. arra nem voltam kiváncsi mire kell az neki, engem az érdekelt, hogy mi fér bele és mi nem. elvittem neki aztán órára szerdán, amiből az lett, h kurva megalázó helyzetbe kerültem 15 éves elsős középiskolások előtt. mivel ez egy középiskola és van náluk +2 éves érettségi utáni képzés. namármost én fényképészetre jelentkeztem, amire a csoportomból rajtam kívül más nem, így az órám az elsősőkkel lenne. ami nem gáz, mert amúgyse járnék suliba csakhát a némber egy hónapi heti egy alkalomra kötelezett mert hogy ez jót tesz. hát ebbe nem kötök bele, abba már inkább, hogy a kérdésemre nem válaszolt, szal olyan képeket kapott, ami technikailag nem felelt meg az elvárásainak, csakhogy ő ezt előre nem közölte velem, pedig én kérdeztem. az volt  a baja, h éhány fotóm 2 képből volt összerakva, mivelhát ezek ilyen képek, nincs mit hozzáfűznöm. nemgáz, h ide nem ez kell, cskhogy ha már én megkérdeztem akkor  illett volna konkretizálni a hölgynek, h mit is akar, és akkor nyilván nem ezt viszem. a másik dolog amivel kiborított az az volt, hogy a legtöbb képemet rendesen meg se nézte (utolsó voltam, de sztem ideje még lett volna rá, mindegy...) aztán a harmadik dolog meg az volt, hogy semmi motiválót nem mondott. mármint én értem, h ami szar azt nem kell kidícsérni, sőt és elfogadom a kritikát, amennyiben az építő jellegű, csakhogy ez kurvára nem az volt. egyik képre sem mondott semilyen kritikát csak mondott rá egy negatív jelzőt, kb mintha azt  mondta volna hogy szar, csak nem ezzel a szóval. plusz még annyit sem mondott, hogy legalább valamiféle igyekezetet lát, vagy hogy azért talán ki lehet ebből valamit hozni, ergo semmi olyat amitől az embernek kedve lenne csinálni. megszoktam már ezt csakhát a gimi az kurvára más. kevesebb manuális munkám volt és igazából rájöttem, hogy a gondolataimmal többre megyek. hát ennyi mostmár legalább azt tudom, hogy fényképezni nem tudok, kiraly. legszivesebben otthagynám a picsába ezt a sulit, csak nem tudom, hogyan. mivel fizetős volt. csakhát több értelme otthagyni mint feleslegesen pénzt ölni belé. szerintem. mindegy... nem tudom mi legyen. belekevertem magam egy orbitális szarba és most nem tudok belőle kimászni. 

 csszovalidaig is elerkeztunk.valahogy sokszor gondoltammar erredeigazabol nemszamitott vhogy nemtudom...
vagy de. csak aztanmindig gondoltam hogy majd lesz meg maskepp, most jottem ra igazabol h vhogy baromira nem lesz mar maskepp semmi sem. eleg. 
probalkoztam mindenhogy aztan rajottem hogy a legjobb az ha baszok ra. begyujtottempar ismerost de mindenki igazabol erdekbol volt mellettem most h messzebbre kerultem le se szarnak kb ;) Amugy tudtam, h ez lesz pont ezert akartam ott maradni mert ott volt egy bizonyos haveri korom, itt meg az egez lofaszt nem er. bar h oszinte legyek gecire nincs is kedvem eljarni itthonrol mostanaban. leginkabb itt vagyok amuggy is van mit csinalnom+ Marhara nincs kedvem osszerakni magam annyira h kimenjek, bar teny h nalam  az elegge minimalis faradozassal jar (smink) .... meg nincs is nagyonmar kivel h oszinte legyek. meg meg is untam. mast szeretnek. csakhat azt elvesztettem olyan miatt aki szora se erdemes :`D bar teny h nelkule is elvesztettem ha nincs o akkor se maradtunk volna egyutt sokaig sot... mas meg.. pfffffffffm. valahogy miindenkit ket percig erdeklek vagy addig se es ami a leggazabb h engem se erdekelnek melyebben ezek az emberek. egyaltalan nem. senki nem ugy viselkedik, es ugy gyanitom is h keresve se talalhatnek ujra ennyire egohianyos embert ... es valahogy senkit se tudok megkedvelni nemhogy megszeretni. ja es tudom h geciidegesito h ket perc utan mindig itt lyukadok ki, csak valahogy az van hogy talan az osszes dolog kozul amig nemileg tartalmas eletet eltem a jelenlegihez kepest ez hianyzik a legjobban. es igazabol en se tudom miert... masokkal is tortentek szorakoztato dolgok azota h szetmentunk nem volt az h bogicseltem volna utana, v h nagy hianyerzet lett volna bennem... ez az egesz akkor jott ram amikor egyedul maradtam. ugy teljesen.  es nem azert nem gondoltam ra mert mast "szerettem".. nem szerettem ugy soha mint ot sot megcsak elegge se szerettem, csak akkor ezt meg nem ismertem fel... szopacs. foleg nekem. mert en erzem magam szarnak azert h akaratomon kivul is kihasznaltam valakit. mindegy. es nem is ezek a dolgok a legnagyobb problemam. jonnek mennek es nagyon szivesen mennek es van egy olyan erzesem hogy ez mostmar igy is marad mert senki semfog tudni mar kb erdekelni engem. a masik is magara eroszakolt csak engem, egyaltalan nem engem szeretett csak elhitte magaval. (es ezzel most nem a lelkiismeretemet nyugtatom , erre mar akkor rajottem amikor meg azt hittem szeretem annyira es csak azert fogadtam el ezt a tenyt mert nem akartam egyedul maradni, degaz.) azttan rajottem hogy jobb nekem egyedul foleg h nem is szeretem csak baratkent. mert ha mindketten tudunk a masik nelkul elni akkor semmi ertelme. kiderult mar azota, hogy neki is eleg konnyen megy es abszolut nem hagytam benne semmilyen mely nyomot mint ahoogyan a tobbiek sem ;) 
es hogy igy ertelmesebb dolgokra terjek ra ilyen erovel a legjobb az lenne, ha vegre tudnek egyedul elni. vagy legalabb valamilyen szinten kiszabadulni innen mert T-bol eleg volt. tudom, hogy baromira nem fog elhuzni sem innen, sem melozni,, h egyaltalan egyedul maradhassak. (nemlenne fonts sulimellett meloznom dehat amugyis a szuleim fizettek tehat legalabb mostmar minden masra megkereshetnem en a penzt.)
jaes a szobamat meg kenytelen vagyok kulcsrazarni mert amig en cigizek/elvagyok addig VALAKI vigan rabolgatja a cuccokat a szobambol csodas ;) szal kb egy ejjeliorkent funkcionalok mostanaban allandoan csorgetem a kulcsaim aztan hello.

(es a vege elveszett fasza :).. nem fogom ujrairni.)

Szóval... Gondoltam erre mar parszor... Lehet hogy jo lenne, lehet hogy kene. Bar gondolom lenyegesen lecsokkent az olvasoim szama .. De mindegy is, csak bennem ott van az, hogy kibeszelnem nemcsak ugy a levegobe irnam jo lenne tudni... Valahogy hogy van hallgatosag dehat igazabol nem valami erdekes, ertem en. Csak engem orol fel valahogy. Ilyenkor jovok ra arra hogy egyebkent miert is vagyok en ekkora erzeketlen fatusko kivulrol. 

-hagyd ezt abba, akadj mar le rola, idegesito mar ezt mindennap hallani.

-igen?akkpr gondolj bele milyen ez nekem... Nekem allqndoan itt van a fejemben, es en nem tudok kimenni a szobabol, hogy ne halljam.

...

Hat ez a gaz, hogy mig a hallgatosag megunja, felall es elmegy, addig en mehetek barmerre velem jonnek a gondolatok, kovetnek ugyanugy ahogy az arnyekom. 

Hat geci vagyok igen. Alapvetoenmost mar igazan. 

En tenyleg szerettem. Ami az en esetemben csoda, hiszen soha se kotodtem igazan senkihez, ismertem embereket akiket nagyon kedveltem es hianyzik, hogy at ido elteltevel mar senki sem olyan elerheto mint annak idejen, de tudom hogy meg tudom meg oket talalni...ellenben o elerhetetlen. Nem azert mert nincs meg a szama... Faszbukon is kereshettem volna barmikor, csak nem volr ertelme, ezert is toroltem ot ki a picsaba nemreg vegtereis mar vagy fel eve nem beszelunk mert le se szarja a fejem. Ez kemeny azok utan amiket mondott. Mindig ugy erzem, hogy csak en jatszom tisztan, en ha valakinek megigerem, h szamithat ram, es felajanlom a baratsagonat az ugy is marad. Es betartom. Ha nem akarom ezt, akkr megmondom, h hallani se akarok tobbet az illetorol, meg kepen se akarom latni, vagy ami a legegyszerubb az az, hogy nem is emlitek semmit ami ezzel kapcsolatos csak eloldalgok. Ehhez kepest o amig egyutt voltunk.."remelem, ha szetmegyunk egyszer akkor is baratok leszunk..." vagy "en MINDIG itt leszek." hat akkor kerdezem en;"áááadááam!hóóol vaaaagy!?" ... Hat ezaz. Pofamba hazudtal oke. Persze ezeket akkor mondtad, amig egyutt voltunk es rafoghatjuk hogy megvaltozott a velemenyed, bar ez mind arrol szolt haszetmegyunk... Tehat nem hiszem, hogy ha tenyleg annyira kedveltel akkor, mint embert akkor ezt most ne erdeklodnel, mert ha ugy lett volna nem szarnal le, hiszen nem bantottalak, csak kezdettneked kenyelmetlenne valni, hogy van baratnod. De ezekszerint meg sem kedvelt soha, csak elhitette magaval... Hat szopas. DE ami lenyeg. Egyebkent. Azhogy tenyleg ha el is fogadom ezt, hogy reg volt/mar maskepp gondolod... De akkor a fasznak kellett a szakitasunk napjan aznap januar 18an azt mondanod, h a baratsagomra igenyt tartasz ettol fuggetlenul/talalkozunk meg beszelunk?MINEK? ha soha nem is tervezted ezt? Mivel toled ott az utolso uzenet en meg valaszoltam neked/irtam ahhoz amirol utoljara tarsalogtunk amikor kozos megegyezes alapjan szakitottal velem, es te mit csinaltal? Vagy honapokig meg se nezted aztan meg basztal a fejemre. Volt szulinapom akkorse koszontottel fel, pedig szerintem ennyi a minimum toled, amikor a pofadba kurja a faszbuk h aznap van a szulinapom es meg posztolsz is. Vagod, ez nem olyan, mint ami,or valaki elfelejti a szulinapod, es ettol fuggetlenul a baratod, hanem ennek a hulyenek ott viritott a pofasjaba csseszki, egyszeruen csak le se szar, ennyi. :'D ... Ugye azota nem beszeltem vele, h nem valaszolt akkor. Mwrtt minek? Mi a fsznak nyomuljak neki, ha kurvara nem erdeklem ot? Megaztan kulonosebben nwm is vagyom arra se, hogy egyaltalan ismerjem. Egy bekepzelt onimado fasz lett zero onkritikval es meg az a csopp intelligenciaja is megszunt letezni,.. Soha nem fogom elfelejteni 

-miert hazudsz? Szerinted ez jo atbaszni azt akit szeretsz!?

-facebookon volt egy kep. "A ferfiak abba szeretnek bele amit latnak a nok abba amit hallanak. Ezert hazudnak a ferfiak es ezert sminkelnek a nok" -mondta ezt tok komoly meggyozodessel mintha minimum egy okori gorog filozofust idezett volna. Rettenetesen rohelyes szituacio volt amugy.

Amikor mondtam neki, hogy ez faszsagakkor annyitmondott, hogy toroljem le a sminket a kepemrol, ha nem azert sminkelem magam, hogy belemszeressenek. Idiota. Soha nem azert sminkeltem, hogy tetszem barkinek is, magamnak akarok tetszeni. Es nekem igy tetszik. Leszarom, hogy kinek tetszik meg kinek se, sminkelten is van egy rakas ember a foldon akinek nem tetszem, mert nem jon be neki a fejformam/alapveto arcvonasaim, vagy az alakom... Sminkkel nem lehet elerni ilyeneket, ez mi? :'D 

Nahmindegy, szoval enyhen sokat gondolt magarol. Masresztmeg abszolut nem ertem, hogy miert jo hazudni barkinek is... EEttol nem leszek boldogabb, foleg hogy ugyis rajovok, es onnantol ketdve mar ossze leszek zavarva es sose fogom tudni mit higyjek, masreszt o se volt eppenseggel boldog amikor a haverja ot baszta a. De az okesvolt engem atbaszni mi?

...Dehogy ennyi felvazolas utan a lenyegre terjek elmondom vegre miert is irom ezt a sok marhasagot...  Hat igy az a helyzet, hogy valami megis hianyzik... Konkretan azok az idok, amikor eloszor talalkoztink meg nagyabol az 1 ev...azotan kovetkezo 3honap abszolut nem, az szar volt, de 1 evig.. Baszki, olyan jokat hulyultunk/elvoltunk, gecisokat beszelgettunk.. Szerettem, hogy iranyithattam bar neha mar kinos volt, h szexben mindig en kezdemenyeztem, de az, hogy majd osszeszarta magat oromeben, h en egy ilyen szarral mint o jarok... Hiaba mondtam, h nem az (mert nekem nem is volt szar) attol meg o igy erezte es ettol jobban felnezett ram, szeretett, nem artott nekem. Aztan kifordult magabol egy ribanc "jotekony" hatast gyakorolt ra es azota meg mindig nem esett pofara. Pedig en szerettem, soha nem kenyszeritettem semmire amit nem akart, nem basztattam hulyesegek miatt, tok jofej voltam vele... Jol kijottunk amig nem varta el, hogy ajnarozzam. De en erre nem vagyok kepes, masreszt en sem vartam el tole, az hogy mondott parszor olyat, amibol a fenntemlitetteket leszurtem, nem azt jelenti hogy ugy igazan el us vartam volna tole, csak o ilyen volt. Ja es nekem ettol vegkepp nem nott az egom, ugyanannyiraleszartam magam mint maskor, csak jolesett, hogy valaki vegre igy viszonyul hozzam. Es igazabol nekem ez faj. Visszahoznam azt az 1 evet... Mert hianyoznak azok a napok... Es az hogy akkor meg viszonylag fiatal voltam 17 eves. Mar elmultam 19 ... Es magamra maradtam. Egyreszt nincs jelenleg a kozvetlen kozelemben egy baratom se, se olyan aki baratjanak tart, es baratom sincs. Eleg gyazos nem? De. Amiota leerettsegiztem es nem jarok mar abba a varosba igazabol senkivel sem tartom a kapcsolatot akivel ott az elmult 2ev soran joban lettem. Merthat nem irnak, en se basztatom inlabb oket es nem is talalkozunk..nekik ott van mint csinalni, igy nem kulonosebben tunik fel a hianyom, es em meg nem akarom magam meghivatni. Pasikkal is aszvolt amiota nemjarunk a szoszkevel, megfordultak 2en aztan az egyik nem valt be vegulna masik meg kijozanodott es mar nwm is kellek. Aztan vwgul rajottem hogy nekem se kell semmi... Lassan 20eves vagyok, es a mai huszonevesek baromira nem ugy viselkednek mint par eve az ennyi idosek... Nincsenek olyan bulik.. Nem olyan az egesz... Mindenki dszkoblabla, unalmas barmok, idiota ontelt szarok. Fosulira ,eg nemmentem csak tovabbkepzesre ahova meg amigyis csak vizsgazni jarok be ,arj, szal a szocialis edletemnek annyxi asszem... Mindegy... Igyis jo.. Majd lesznek szeretoim addig meg masztizok...  Nem szeretem ezt a rinyalast, de valahogy szavakba kellett mar ezt ontenem tenyleg mert megorulok... Elostor nerm fogtam fel, es most jon ki minden..hogy mar fel eve nem is jarunk:'D azelott massal voltam elfoglalva igy abszolut nem torodtem ezzel+mindig volt velem valaki, de kost nincs... Es igy valahogy jobban hianyzik az ahogy egyutt logtunk azzal a szoszivel aki ma mar halott. 

Dejo otlet pont akkkor mely bejegyzest irni, amikor az ember tabja merul. Jaigen, mivel tabrol tolom most, nincs szamitogepem, tobbekkozott ez okozza a hosszu ideje tarto blogosinaktivitasom.

Bizony.

Hat elkampicsorodtam kenyszerkoltozeseemen, konnyen meglhet h keresek egy uj szervert or smth.

De.

Hat az elmult 1 ev, amiota kb nem adtam szinte semmi eletjelet...

Ok .

Tobb is tan mint evny ev,

Nyar.

Faszavolt meg exemmel, tok sokat voltunk a regi szockos epuletben, ami ma hajnali 3tajt leegett.

Csakzgy mint decemberben a kapcsolatunk.

Porig.

Egyebkent mindegy Miutan szetmentunk tobbet kezdtem logni az uj ismerosokkel abbol avarosbol agova gimibe jartam (jam, ezt a megismerkedesta mai napig nem sikerult el,eselnem.)

Aztanjottek uj es uj arcok, a gimi (szamomra) utso honapjat telibe ellogtam haverral (aprilis) es azinte minden nap ittunk. 

Kozben volt probalkozas uj kapcsolatrol, csak vegul rajottem nem oke. Nem jottunk ugy ki,mint ahogy az az elejen tunt. 

Aztan jott megegy furcsa szerelmi vallomas. Szkeptikus voltam elejinte szokasomhoz hiven, aztan megint jttek a tipikus szarok mint anno egyednel.

Irtunk, ramirt, de aztan lebaszott nemirt vissza/probaltam meg jofejkedni/kommunialni, dehat fustbe ment terv. Valami alakuloban lett neki...legalabbis ugy tunt az utso talalkozsunkkor. 

Hat ... Nemtagadom. Zavar. Gecire. Dehat legyenboldog.

Amugyis... Nemcsak ez zavar.

Ott kialakitottam egy eletet/haveri kort, es mire sikerult (2ev ottanulas utan ) elmen t a 4 ev, es pa. 

Nemtudtam maradni,

Se melo

Se lakas.

Itthon vagyok par hete.

Majdmegorulok.

Unom.

Utalom.

Nincs itt senkim.

Nincs senkim.

Gyulolo, ezt a varost. Es minden amit kialakitottam

OsSzeomlott.

Nincs semmim.

Ott akarok lenni.

Abbanavarosban.

Egyebkemt aztan mikormar vagy 2-3 hete untam a fejem itthon, beadtam a jelentkezesem erettsegi utani 2 eves tivabbkepzesre a pozsonyi muveszeti kozeprsuliba fotos szakra.

Felcettek.

De utalom pozsonyt.

Persze kifizetem en, elkezdem.

Csakhogy semmi ertelme nem lesz

Irtmaradtam zero haverikorrel zero maganelettel, mimdenki nelkul.

Ugy erzem magam, mint anno 15 evesen, csak akkor meg volt remeny, volt erom hinni, h egyszer majd fordul a kocka es jon valaki.

Fordult.

Aztan meg vissza. 

Csak mar kurvara gecire ninca erom ujra 3 evet varni, mire tortenik valami.

Mire lesznek ujra barataim. 

Hosszu ido ota, megint minden haver kuvetel nelkul kilometerekee kerult tolem.

Mint 15 evesen.

Par evig legalabbb volt pat ember aki kozel volt a tobbikozul. Most mind egy halmazban vagytok.

Engem meg megesz a tudat, h mehint el fognak felejteni, semmit sem alkottam.

Szomoru, dehat en ilyen kis szarvagyok asztan ennyi.

Varhatok megint evekig, mire ujra kistabadulok es nem fogom magam ennyire egyedul erezni.

Azt hittem mar nem lesz igy, de hat mindegy, ,ajdcsak sikerul felfordulnom egyszer.

72 macskaval.

Ja... Es meg a kedvenc kandurom is elveszett.

Fasza.

Egy szerencsetlen vagyok :) 

Hat erdekes dogok vannak mostanabsn...
A "szoszivel" vegleg vege.
Nembaj, vegulis adja csak elo az egeszet ugy,hogy en mekkora szemet voltam vele, csak mert szovateszem, ha valaki hulyen viselkedik.
A masik meg az, hogy... Fo, hogy mindig en hivtamcsak talalkozni, es a vegen mar azert nembeszeltunk, mert enmasr abbashagytam az erolkodest. Ugyabez a talalkozassal.
Pesze engem nem mutatott be senkinek, azzal a ribanccal... Merugye nyomulos kispicsa.. Minfegy. Szoval lecserelt.
De a fo, hogy nem akart vele jarni, hnem azert szedte oket ossze, h engem feltekennye tegyen.
Bunko volt gecire... Amikor o volt a hibas, direkt bevagta a durcit, csakhogy nekem legyen buntudatom. Namindegy..
Perszr legyunk baratok, mi? Belementem, csak mert nem volt kedvem veszekedni. De azota lese szar. Mindegy, nekem nerm hianyzik:'D

emberek! kezdek megint ugyanolyanlenni mint rég... ooo... ennyi. vége úgy érzem, hogy ezt már nem lehet megmenteni mert bármit csinálok minden rossz, le vagyok szarva és akkor is én vagyok a hibás amikor nem. baszok rá, keressen meg ha kellek ha meg nem akkor cső. most megint hajnalig beszélgetek és ontom a baromságot, hölgyeim és nyulaim, visszatért a régi self' vége a rózsaszín szarnak, nemkellekénsenkineksenem. ennyi. nemisfogok.

annyira agybaszós ez az egész. szalagavatóm úgy telt, hogy a kaja szar volt, piától szédültem filmefektesen kidőltem, egy hétig fájt a seggem de köszi jól vagyok. amúgy? ki kérdezte, hogy élek-e? naja. szóval szívbemarkolóan undorító. mármint én, ugyan kit ne hatnék meg? :'D butaságokat írok, mert magammal nem tudok mit kezdeni, meg önző módon kissé több rajongásra lenne szükségem, de ha nincs? visszafestem a szörzetem veresre oszt tök szíp leszek, mi? mennyivel is voltam akkor "ribancabb" hm.. feltünöbb, mondjuk így? nem tudom, lááálykom akkor sem volt több, de bele köll törődnöm, hogy nagyon ótvar vagyok és senki sem szeret jah :D szóval ilyen szomorú vagyok totál és írok :D :D
de őszintén.
problémák. minden megváltozott. kurva boldog ember voltam viszonylag egy éve, ma már ezt nem nagyon mondhatom el magamról.
akkoriban mi volt? az iskolaévet egy oltári cirkusszal kezdtem, majd féltem az emberektől, de juszt is. mondtam én. elkezdtem járni K-val és húdejóvolt szarjunk be. de tényleg. ittunk, nevettünk meg minden. későbbiekben meg tudtam, hogy fontos vagyok, meg ehh szép. állítólag. vörös voltam mint említettem, és ez sokat dob az ember megjelenésén, amúgy. nade, tényleg minden jobb volt, az érzések, a biztonságérzet, vagy minek hívjÁK EZT, egy dolog viszont biztos, hogy minden változik, tehát nem lehetsz örökké boldog, barátom. letör.
megváltozott a dolog egyszer, túl szép, mert hü "demegváltoztál mert fekete vagy csodás." most bejelöllek mert.... de csaj vagyok. idegesítő tehén. gonosz vagyok. aztán... amióta fekete hajam van, már én afféle kriptaszökevény vagyok, nem igazán szép. lesújtó. szóval igen, az ember aztán ilyenkor hú, elszomorodik, mert mit lát? lankadó érdeklődést, szarnak érezve magát, senki által nem igényelve, senkinek nem tetszve, szomorú.
a harmadik, hogy hm? mióta ne, voltunk együtt? egy hónapig kb nem taálkoztunk aztán eh... azóta is, kevés idő .. heti 6 óra wtf? aztán.... semmi testi kontaktus kábé, egy undormányos betegség miatt, amit merem remélni nem azért szedett össze mert felszarvazott, hanem tényleg csak beleittak neki, úgy h nem vette észre suliban. hát. igazából mindegy, már elkaptam volna ha valami. a szilveszternek lőttek, egyikük sem ihat csak én, én meg? egyedül nem, 2. amúgyis csak bebasznék, ami nem is akkora poén néha. szóval. hehh... minő boldogtalan vagyok. nagyon. tényleg feldobna ha többen érdeklődnének irántam, de pocsék egy ember vagyok, valahogy nem várhatok el semmit, mint ahogy nem is várhattam semikor sem, legszívesebben eltünnék a föld színéről mintha nem is lettem vona, mert nálam feleslegesebbet nemigazán tudnék elképzelni jelen pillanatban.

kurva nehéz az emberekkel ennyit mondok csak, többre nincs erőm, néha sírva könyörgök, hogy lőjön le valaki.