nem akartam ezt most megírni, de úgy érzem, h kb. semmit sem tudok magammal kezdeni, úgyhogy bőven van rá időm... nem tudom, hogy a rosszal kezdjem, vagy a jóval (vagy a még rosszabbal, höhö.) de asszem megpróbálok időrendben pötyögni. tegnap kitaláltuk N-el, hogy kiülünk…

az előzőt bebasztam privátba, mert be. hagyjuk. egy a mondanivalója az egésznek, hogy érdekel, basszameg. és nem akarok benne csalódni. márpedig ha azt csinálná, amit anno egyed, akkor csalódnék. egyednél mindegy volt, ő nem érdekelt, csak udvariasságból beszéltem vele (ma már…

nem erről akarok beszélni. de azért odabaszott... ilyenkor mindig ez van, ha ilyesmit jelentenek be nekem, valahogy elhallgatok. ilyenek mennek el... és durva, hogy bármikor lehet a sorban egy közelebbi... (és hozzám nem sok ember áll közel.) ... a legdurvább talán a 14éves rokonom ...…

nagyon... nagyon "imádom" a szomszéd kölyköt... ez valami fenomenális, hogy milyen hangerővel képes visítani. neki mindegy, hogy milyen kedve van, mert ha szar, akkor azért visít, ha jó, akkor meg azért. én meg már csendes-idegbeteg vagyok, de mondjuk nem ő tehet róla, jah...…