emberek! kezdek megint ugyanolyanlenni mint rég... ooo... ennyi. vége úgy érzem, hogy ezt már nem lehet megmenteni mert bármit csinálok minden rossz, le vagyok szarva és akkor is én vagyok a hibás amikor nem. baszok rá, keressen meg ha kellek ha meg nem akkor cső. most megint hajnalig…

annyira agybaszós ez az egész. szalagavatóm úgy telt, hogy a kaja szar volt, piától szédültem filmefektesen kidőltem, egy hétig fájt a seggem de köszi jól vagyok. amúgy? ki kérdezte, hogy élek-e? naja. szóval szívbemarkolóan undorító. mármint én, ugyan kit ne hatnék meg? :'D…

kurva nehéz az emberekkel ennyit mondok csak, többre nincs erőm, néha sírva könyörgök, hogy lőjön le valaki.