2013. július 13. 23:40 - self.destruction

kötekedő köcsög?

kicsit kusza. nagyon nem így. egysoros maszlagokat nem akarok írni, amúgy le lehet szarni, én is ilyen vagyok. amíg te látod, jónak látod úgy ahogy van, aztán amikor más bánik veled kevésbbé úgy ahogy bejönne, akkor már fáj. amúgy csak az basz fel, ha a pofámba hazudnak, és ha valaki nem képes időben lemondani egy programot. meg az ha nem képes beismerni hogy fasz volt és nem értette mit mondtam, meg átugrott neki, és hülyeséget reagált rá ami végülis ugyanúgy hazugság, ha azt mondom "ja, valami rémlik" amikor amúgy azt sem tudom miről van szó és eléggé gáz mert 11 hónap útán illő lenne emlékezni arra, hogy hol lakom, ha már foggal körömmel erővel akarattal minden áron követni akar hazáig mikor egy köpésre az otthonától van, útbaesik az én lakhelyem felé és simán lekanyarodhatna, mivel kétlem, hogy egy elmebeteg baltásgyilkos éppen engem akarna kinyírni éppen ott. dehát ahogy érzi, csak akkor már ha baszottul nem érdekli mit beszélek, meg nem figyel akkor azt úgy jó lenne beismerni. mert így kicsit gáz, főleg, hogy nekem elég nagy a pofám ahhot, hogy beszóljak neki erre és kicsit kiosszam ami miatt gyakorta érzek bűntudatot és vanak félelmeim, hogy emiatt fog tőlem elmenni a kedve és nem fog túl szépen végződni a dolog, mert a kekeckedésem hosszútávon agykárosító hatású és baromira nem egészséges. emellett meg hát kurva idegesítő is lehet ez a tulajdonságom asszem, de ha úgy érzem átbasznak akkor beszólok. reflex. egyébként meg mit is akar, ha nem akar, szóval illik az embert ilyen dolgokra asszem emlékeztetni. úgyértem emberi kapcsolatokban 2 opció van, illetve 3 és az első az, hogy ha valami nem oké akkor rögtön szólok érte, mert ha szarul is végződhet meg talán kár érte, akkor is legalább nem nyúzzuk feleslegesen, a maradék 2 meg szorosan egybefügg; az egyik az, hogy nem szólok és másokat zaklatok ezzel a baromsággal amihez úgy kurvára semmi közük, le is szarják, és amúgysem mondanak semmi értelmeset, csak van egy számukra tök felesleges információjuk valakiről, aki amúgy kibaszottul nem érdekli őket. a 3. opció meg az, hogy nem mondod el az illetékesnek, és megtartod magadnak, ami szép és jó, csak az a baj vele, hogy akkor meg TE hazudsz, és akkor minden békés és szépséges, csak marhára nem valódi és eléggé eros illúzió. mert amíg te játszod, hogy nem érdekel és akkoris boldog leszel, ha belehalsz, (ami már eleve oximoron) addig magadat őrlöd folyamatosan valamiért ami totál lényegtelenné válna, ha néha kinyitnád a pofád és beszélnél. és hát ki szenved? te.
amit ezzel mondani akartam (dehogy akartam csak kikívánkozott), hogy eleinte én is szartam rá, vagyis úgy csináltam, mint aki szarik rá, de már nem félek a vitáktól. eleinte minden embernél leszarom, de arra hagyatkozva, hogy ki vagyok én neki, hogy lebasszam ezért? de amikor már tényleg van közünk egymáshoz akkor asszem van jogom ahhoz, hogy lekúrjak valakit azért, ami nem jön be felém, mert most mit kínlódjak? ha valaki meg ezt nem viseli el akkor el lehet menni, de nem hiszem hogy nagyon gáz lenne. hisztis nem vagyok, elképesztően kevés dolog zavar, de az nagyon. és az a baj, hogy ezek a dolgok azért sok mindennel egybefüggnek, de én azt nem tartom jelentéktelen hisztinek, ha valakinek, kiabálás és nyafogás nélkül elmagyarázom intelligensen, hogy a hazudozás nem szép dolog. meg az sem, hogy ha valaki előző nap már sejti, hogy a másnapi "míting"ből lófasz se lesz, de azért nem szól, és másnap nem hogy ő keresne meg azzal, hogy "te figyi már, nem érek rá..." hanem még neked kell megkérdezned, és ha nem kérdezed, egyébként halványlila fingod se lenne arról, hogy az illető amúgy cseszettül nem ér rá. naugye, hogy nem szép? hát szerintem se. de azért mégis, ha szólok ezekért a dolgokért néha van egy olyan kellemetlen érzésem, hogy valaki olyannak tünök, akit minden zavar, pedig nem. jó hát hazugság egyszer volt, de azt annyira könnyu volt lelőni, hogy nagyon. meg nem annyira bánt, mert butaságról volt szó, de a hazugság az hazugság, lebaszás jár érte. nyilvánvalóan ez így még működőképes, ha a folyamatos kötekedésem nem válik túl károssá... remélem nem, mert ez már nem lenne vicces.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://damage0.blog.hu/api/trackback/id/tr426249750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása